Az érzés nem jött. Nem keltem sírva, nem feküdve vidáman. Élek. Lélegzem. És van még bennem érzelem. De valahogy a gondolataim és érzéseim most annyira nincsenek összhangban. Hihetetlen ez nekem. Sose volt ilyen.
Mint vmi adásszünet. Érzelem-szünet. Érdekes.
A nyugalom szigete pár pillanat. A nyugalom szigete túl nyugodt. Nem véd. Nem óv. A nyugalom szigete felzaklat. És ahelyett, hogy a menedéket nyújtaná... bánt. Szomorúságot okoz. Nem hozza a várt nyugalmat. Nem hozza az érzelmeket.
Változtam? Oh, igen. Talán egy év alatt nem változik annyit az ember, mint én pár hét alatt tettem. Hogy ezt hogyan tudom kamatoztatni, az majd kiderül. Remélem csak előnyömre válik.
Amúgy feszült vagyok. Most. A hangulatember mégis hangulatember maradt... Megnyugtató, hogy legalább ez nem változott. Valaminek mindig maradnia kell.
Fáradt vagyok. Talán du. vagy este felé képes leszek többet írni. És jobban.
